A robot kerekei halkan gördültek az aszfalton. Amolyan kém-robot volt. Elülső részén számos érzékelővel. Kamerái folyamatosan kémleltek a látható és az ibolyántúli spektrumban is. A robot célja az ellenállók felkutatása volt. Nem volt felfegyverezve, mert az ellenállók kiiktatását a robot építői maguk szerették megtenni. A pusztítás a vérükben volt. Szó szerint. Az idegenek fertőzték meg őket. Kreativitást és intelligenciát ígértek, no meg örök életet. És a felvilágosultak - mert így hívták magukat - követték őket. Az idegeneket soha senki nem látta vagy érintette. Az idegenek megbújtak és a háttérből befolyásolták a megtérteket. Megfertőzték őket a technológiájukkal és rávették őket, hogy a saját fajtájukra vadásszanak.
A robot érzékelői hirtelen nyomot találtak. Pár csep vért. Emberi vért. Tiszta vért. Hirtelen még több érzékelő bújt elő a fémes testből. A vércseppeket követve egy ősi templom lépcsős főbejáratába ütközött a robot. Már sötétedett, de az éppen felkelő hold szürkén fátyolos fényében derengett a táj. A robot megdermedt. Pozitron agya számításokat végzett és a templom háromdimenziós röntgenképét összevetette a pár nappal korábban készített képpel. 4 helyen is talált változást. A változások érzékelése beindította a riadóláncot. Nagyenergiájú rádióhullámokat bocsátott ki az égbolt felé, majd kikapcsolta a főbb rendszereit és megfigyelési módra váltott.
A templomot övező park hatalmas fáinak levelei zúgtak a lágy tavaszi szélben. Valahol egy kutya ugatott. Apró fények tűntek fel a láthatáron, melyek gyorsan közeledtek. A felvilágosultak elit osztagának három katonája érkezett. Alapos kiképzést kaptak, így a helyszínen egy pillanatig sem gondolkodtak. A betanult halálos séma alapján különváltak és egymástól eltávolodtak amennyire lehetett, ameddig még szemmel tartva fedezhették társaikat. A fegyverükre csatolt fényszórók izzóan fúrtak fényalagutat az éjszakába. Már-már a templom lépcsőjéhez értek.
Ekkor furcsa dolog történt. Egy kislány lépett elő az templom egyik oszlopának takarásából. 14 éves lehetett. Rövid haja volt, és szemmel láthatóan gyenge, alultáplált volt. Ruhái szinte lógtak rajta. Egyik karját szürkés vérfoltos kötés borította. A katonák megdermedtek. Pásztázták a környéket. Tudták, hogy az ellenállók bár kevés fegyverrel rendelkeznek, de kitartóak és elszántak. Az utolsó leheletükig harcolnak.
A kislány megszólalt:
- Adjátok meg magatok!
A katonák összenéztek. A fegyvereiket még mindig a kislány felé fordítva tovább közeledtek.
A kislány ismét megszólalt:
- Ha nem adjátok meg magatokat, rosszabb lesz.
Az egyik katona már majdnem odaért a kislányhoz. Már csak méterek választották el. Ekkor a kislány óvatosan megérintett 2 kapcsolót az övére fűzött apró dobozkán, egy antigravitációs-kommunikációs egységen. A föld elkezdett remegni és morajlani. A katonák megpróbáltak talpon maradni, de a mesterséges gravitáció vasmarokkal szorította őket a földre. A robot is aktiválta magát, de ő sem tudott mozdulni.
A kislány odalépett az első katonához, aki nyöszörögve feküdt a földön. Elővett egy injekciós pisztolyt és gyorsan megérintette vele a katona nyakát. Majd a másik kettő katonát is beoltotta. A katonák szitkozódtak és fenyegetődztek, de tehetetlenek voltak és végül elvesztették az eszméletüket. A kislány odasétált a robothoz azt oldalról megközelítve és gyakorlott mozdulatokkal kiszerelte az energiacelláját. A robot ernyedten rogyott össze. Ekkor a kislány kikapcsolta a mesterséges gravitációt.
Egy távoli házból 5-6 férfi futott a helyszínre. Az egyik, aki simlis sapkát viselt a fejét vakargatva méregette a katonákat:
- Nehéz lesz elcipelni őket így teljes felszerelésben és sokat is fognak enni.
Egy másik szakállas férfi válaszolt:
- Tudod, hogy szükségünk van rájuk. Tudod, hogy nem tehetnek róla. Hisz tudod, hogy az idegenek fertőzték meg őket. Az antiszérum amit kaptak pár nap alatt kiírtja az idegenek vírusát.
- Tudom - mondta a simlis sapkás - de sokan maguk választották. Önként fertőzték meg magukat. Honnan tudod, hogy ők nem önkéntesek? Honnan tudod, hogy nem fognak ellenünk fordulni?
- Nem tudjuk, nem tudhatjuk - válaszolt halkan a kislány.
A férfiak megragadták a katonákat és a kicsi konvoj elindult csendben és fegyelmezetten.
A hold picit magasabbra hágott az égen. A szél is elült. Pár perc múlva már csak a tücskök ciripelése zavarta meg az éjszakai táj nyugalmát.
A robot érzékelői hirtelen nyomot találtak. Pár csep vért. Emberi vért. Tiszta vért. Hirtelen még több érzékelő bújt elő a fémes testből. A vércseppeket követve egy ősi templom lépcsős főbejáratába ütközött a robot. Már sötétedett, de az éppen felkelő hold szürkén fátyolos fényében derengett a táj. A robot megdermedt. Pozitron agya számításokat végzett és a templom háromdimenziós röntgenképét összevetette a pár nappal korábban készített képpel. 4 helyen is talált változást. A változások érzékelése beindította a riadóláncot. Nagyenergiájú rádióhullámokat bocsátott ki az égbolt felé, majd kikapcsolta a főbb rendszereit és megfigyelési módra váltott.
A templomot övező park hatalmas fáinak levelei zúgtak a lágy tavaszi szélben. Valahol egy kutya ugatott. Apró fények tűntek fel a láthatáron, melyek gyorsan közeledtek. A felvilágosultak elit osztagának három katonája érkezett. Alapos kiképzést kaptak, így a helyszínen egy pillanatig sem gondolkodtak. A betanult halálos séma alapján különváltak és egymástól eltávolodtak amennyire lehetett, ameddig még szemmel tartva fedezhették társaikat. A fegyverükre csatolt fényszórók izzóan fúrtak fényalagutat az éjszakába. Már-már a templom lépcsőjéhez értek.
Ekkor furcsa dolog történt. Egy kislány lépett elő az templom egyik oszlopának takarásából. 14 éves lehetett. Rövid haja volt, és szemmel láthatóan gyenge, alultáplált volt. Ruhái szinte lógtak rajta. Egyik karját szürkés vérfoltos kötés borította. A katonák megdermedtek. Pásztázták a környéket. Tudták, hogy az ellenállók bár kevés fegyverrel rendelkeznek, de kitartóak és elszántak. Az utolsó leheletükig harcolnak.
A kislány megszólalt:
- Adjátok meg magatok!
A katonák összenéztek. A fegyvereiket még mindig a kislány felé fordítva tovább közeledtek.
A kislány ismét megszólalt:
- Ha nem adjátok meg magatokat, rosszabb lesz.
Az egyik katona már majdnem odaért a kislányhoz. Már csak méterek választották el. Ekkor a kislány óvatosan megérintett 2 kapcsolót az övére fűzött apró dobozkán, egy antigravitációs-kommunikációs egységen. A föld elkezdett remegni és morajlani. A katonák megpróbáltak talpon maradni, de a mesterséges gravitáció vasmarokkal szorította őket a földre. A robot is aktiválta magát, de ő sem tudott mozdulni.
A kislány odalépett az első katonához, aki nyöszörögve feküdt a földön. Elővett egy injekciós pisztolyt és gyorsan megérintette vele a katona nyakát. Majd a másik kettő katonát is beoltotta. A katonák szitkozódtak és fenyegetődztek, de tehetetlenek voltak és végül elvesztették az eszméletüket. A kislány odasétált a robothoz azt oldalról megközelítve és gyakorlott mozdulatokkal kiszerelte az energiacelláját. A robot ernyedten rogyott össze. Ekkor a kislány kikapcsolta a mesterséges gravitációt.
Egy távoli házból 5-6 férfi futott a helyszínre. Az egyik, aki simlis sapkát viselt a fejét vakargatva méregette a katonákat:
- Nehéz lesz elcipelni őket így teljes felszerelésben és sokat is fognak enni.
Egy másik szakállas férfi válaszolt:
- Tudod, hogy szükségünk van rájuk. Tudod, hogy nem tehetnek róla. Hisz tudod, hogy az idegenek fertőzték meg őket. Az antiszérum amit kaptak pár nap alatt kiírtja az idegenek vírusát.
- Tudom - mondta a simlis sapkás - de sokan maguk választották. Önként fertőzték meg magukat. Honnan tudod, hogy ők nem önkéntesek? Honnan tudod, hogy nem fognak ellenünk fordulni?
- Nem tudjuk, nem tudhatjuk - válaszolt halkan a kislány.
A férfiak megragadták a katonákat és a kicsi konvoj elindult csendben és fegyelmezetten.
A hold picit magasabbra hágott az égen. A szél is elült. Pár perc múlva már csak a tücskök ciripelése zavarta meg az éjszakai táj nyugalmát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése