Kedves Édesanyám!
Végre alkalmam adódott, hogy 82 nap után levelet írjak Neked. Engedd meg, hogy Anyák napja alkalmából köszöntselek!
A helyzetünk egyelőre kilátástalan. Az ellenség folyamatosan próbál minket szétzilálni, megtörni. Egyelőre tartjuk magunkat. Engem 53 nappal ezelőtt vezényeltek át a Városligetből, a Rezső térre. Az “Esztergomi bazilika kicsinyített mása” nevű épület alagsorában kaptunk helyet. A parancs szerint, amennyiben ellenség jelenik meg a közelben, 8 percen belül cselekednünk kell.
Embertelen körülmények között telnek a napjaink. Ruháink koszosak, elhasználódtak. Ételt csak ritkán kapunk és keveset. Csak parancsra cselekedhetünk. Az önálló gondolkodást a vezetőink tiltják és büntetik. Pistát tegnap temettük el. Az egyik portálra elfelejtett nagy rezókat tenni, ezért halálra kínozták a vezetőink. Igazuk volt. Fontos, hogy odafigyeljünk. Fontos a teljes megsemmisítés. Bele kell taposnunk a földbe az ellenséget.
Ne haragudj, hogy véres levélpapírra írok, de éppen vérzik az orrom. Az elmúlt 40 percben egy portált sem romboltam le, ezért kaptam némi fenyítést. Semmiség. Ez része a mindennapi életünknek. Csak úgy tudunk fegyelmezettek maradni, hogy betartjuk a szabályokat.
Képzeld egy hónap után, most ismét tudok a hátamon feküdni. Begyógyultak a sebek. Fene gondolta volna, hogy ilyen mély nyomot tud hagyni a korbács. Mindenesetre megérdemeltük. Cserbenhagytuk a vezetőinket. Nem teljesítettük az “értelmetlen pusztítás” fedőnéven indított akció napi normáját. Ez arról szólt, hogy járjuk a várost és minden utunkba kerülő portált azonnal lerombolunk, elbújunk a bokorban, majd miután az ellenség visszafoglalta és elment, mi ismét leromboljuk. Sajnos Jamesnek és nekem csak napi 67 portált sikerült ilyen módon teljesíteni. Ez pedig kevés. Azt az egyet sajnálom, hogy James nem élte túl a napi 2300 korbács ütést. Kedveltem őt, hiányozni fog.
Legújabb tervünk most az, hogy köztereket, utcákat nevezünk át, ezzel meghamisítva a történelmet. Próbáljuk megzavarni az ellenséget akik “tudjákkik” vagyunk.
Kérlek mondd meg Máriának, hogy ne várjon rám. Addig biztosan nem mehetek haza amíg tart a háború. A gyerekeknek kitartást, ha a háborúnak vége, már nem kell gyermek otthonban lakniuk, hazamegyek.
Sokszor csókol fiad: Norman
Budapest, 2013.05.05
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése